Furcsa... úgy elgondolkodtam, sokmindenen...
Azon, hogy milyen voltam mondjuk 10 évvel ezelőtt... 11 évesen... Hogy mennyi mindenben változtam és milyen sokmindenben nem... hogy milyen sokminden változott körülöttem, és milyen sokminden nem... Emlékszem az akkori álmaimra, az akkori önmagamra, és arra is, hogy mennyien néztek hülyének, flúgosnak...az álmaimért, azokért a dolgokért amikért odavoltam... És ez így volt később is... Egyedül én hittem öngamagamban, abban, hogy amit eltervezek, azt véghez is fogom vinni... Nórika hülye, Nórika szerencsétlen, Nórika önállótlan, Nórika gyáva.... Mennyire jó, hogy leszartam az ilyen véleményeket!! Ha azokra hallgatok, akik mindig csak lebeszéltek a terveimről, ma nem lennék az, aki vagyok.... ÉN...
És lehet hogy kárörvendő vagyok, de elmosolyodok a gondolatra, hogy azok az emberek, akik a leghangosabban röhögtek a hátam mögött, nincsenek sehol... mindig olyan savanyú képpel látni őket, hogy nézni is rossz....És ahogy tudom, nem vitték valami sokra...Én flúgos vagyok, de boldog! Valóra váltottam a legmerészebb álmaimat, és folyamatosan dolgozok a következőkön...Olyan munkahelyem van, amiről más csak álmodhat, és a szerelemben is akkora szerencsém volt, amilyenről csak álmodni mertem. Nagyon szerencsésnek érzem magam, és tökéletesen elégedettnek, boldognak... Örülök, hogy én én lehetek... A világért sem akarok beképzeltnek tűnni...Csak... Abból indult ki ez a gondolatmenet, hogy visszahallottam mostanában nem egy rosszindulatú pletykát magamról... például hogy "nagyra vagyok magammal, Anyuci mindent a seggem alá tesz"... uggggyanmár....18 éves korom óta eltartom magamat... előbb Olaszban most itthon... építem a SAJÁT karrierem, az egy dolog hogy Anyu mellett, de ÖNÁLLÓAN dolgozok.... Soha semmi nem volt a seggem alá téve... ha valamit akartam, megvettem magamnak, a saját keresetemből... soha nem a szüleimtől vártam, hogy fizessék az igényeimet... Persze, hogy ugyanazoktól hallom vissza, akik anno is hülyének néztek...Nem meglepő. De csak mosolygok rajta. Aztán ott a másik pletyka, hogy nem is ismerem személyesen Gigi-t és a közös képeinket csak összevágtam. Na ez röheeeej! Rég röhögtem ilyen jót, mint ezen... Ez egy olyan dolog, amire büszke vagyok, pedig ezért is sokan néztek hülyének... Nekem sikerült az, ami keveseknek: baráti kapcsolatot kialakítani a kedvenc "sztárommal" bár tudom, ő nem szereti ha ezt a szót használom... Rengeteget tanultam tőle és rengeteg mindent kaptam... Nem dicsekedni akarok vele, hiszen ez mind nem az én érdemem, hanem egyszerűen...ez hozzá tartozik az életemhez. Fogalmam sincs, ki kezdte ezt a pletykát, de befoghatná azt az ólajtó száját az illető.
Olyan rosszindulatúak az emberek.... persze ez általában abból fakad, hogy elégedetlenek a saját életükkel, és másokat kezdenek piszkálni.... talán irigység? Utánam lehet csinálni, bármikor. A többi pletykáról meg ne is beszéljünk. Nem is értem, miért pont én vagyok a köztéma. Bahh. Miért fáj egyeseknek ennyire a boldogságom? Nekem nem fáj, sőt!! Még soha nem volt minden ennyire jó, mint amióta együtt vagyunk Gabival... szeretem őt.. NAGYON... és ő is engem... NAGYON. És leszarom a pletykákat. Ha-ha-ha!!!
Na de mit számít mindez? Semmit. Csak azt bizonyítja, hogy jó nekem Igen, jó nekem!! Buonanotte..